„Gyermekem, a szívem szomorú a bűnök sokasága miatt. Ám a Szent Koronát szemlélve vigasztalást találok, mely a magyar nép hűségét tükrözi Isten felé és irántam, mint szeretett édesanyjukhoz. Számtalan királynői címet tulajdonítanak nekem, melyet alázattal elfogadok Isten akarata szerint és különös örömömet találom a „Magyarok Nagyasszonya” elnevezésben. Ez a cím közvetlen és kifejezi azt, hogy szoros kapcsolatban álltok velem, mint egy gyermek a saját édesanyjával. Boldogok lehettek, mert őseitek ismerték a kereszténység misztériumának titkait, hiszen mindenekfelett elismerték Fiam szenvedését, feltámadását és örök dicsőségét. Generációról generációra megőriztétek a keresztény hagyományt és szívetekbe véstétek Isten kinyilatkoztatását. Szent István királyotok miután a Szent Korona által felajánlotta országotokat nekem, én azonnal fölemeltem Fiamhoz és felajánlottam neki.  Ez a pillanat örök emlékezetemben él, amelyről Fiam sem feledkezik meg soha. Az Ég oltalma alatt álltok, amely az évszázadok során bebizonyosodott. Ha erős a kötelék népetek és Isten között, akkor országotok felvirágzik és példaértékűvé válik minden nemzet számára. Imádkozzatok, mert a Sátán rejtett módon akarja országotokat szétzilálni. Fiam látja, hogy sok közösségben megosztottság van és az egység lassan felbomlik. A szétválasztás idejét élitek, amikor ugyanis eldől, hogy ki áll Isten oldalán és ki áll Istennel szemben. Csak a legkitartóbbak nyerhetik el az üdvösséget! A Szent Korona szorosan kapcsolódik Fiam királyságához, hiszen Ő van legelöl ábrázolva, én pedig hátul vagyok. Fiam az első helyen áll a szívemben, ezért ti is mindenekelőtt felé fordítsátok arcotokat. Én a háttérben maradok alázattal és csendes imával közbenjárva értetek.  A bűn mindenhol jelen van és rombol. Minden egyes városban, ahol különleges felajánlás történik (korona, angyalok, szentek), ott gyengül a gonosz uralma. Önként helyezitek magatokat Isten oltalma alá, aki tetszését nyeri felajánlásotokban.” „Sátrat emeltettem a magyar Szent Korona fölé, mert méltónak találom királyságom jelképeként. Édesanyám mindent megoszt velem, ahogyan Én sem tagadok meg tőle semmit. Szeretettel tekintek a koronára, mivel az Én misztériumomat tükrözi. A korona szent, mert kapcsolatban áll Istennel. Merítsetek erőt őseitek hitéből, miként királyaitok is tették! Ne féljetek, mert ahol a szívetek, ott a kincsetek. Felajánlásotokon keresztül Atyámmal való szövetségetek megerősödik, aki számtalan kegyelemmel áld meg titeket. Boldoggá tesz Engem, hogy Sopronban kialakult az örökimádás. El sem tudjátok képzelni, hogy az Eucharisztia látogatásával mennyi kegyelem özönlik városotok lakóira. Szeretetemmel megérintem: a hitetleneket, kételkedőket, langyos lelkeket, bűnösöket, közömbösöket, betegeket. Olyan emberek is meglátogatnak engem, akik hosszú ideje nem lépték át a templom küszöbét. Azt akarom, hogy minél többen érezzétek szeretetemet és meg tanuljatok jelenlétemben élni. Örvendezzetek, mert az örökimádás és a felajánlás által nagy megújulás fog bekövetkezni városotok életében.” A Szent Korona felajánlás során Szent István király kardjával áldását adta ránk, és közvetlen a tabernákulum előtt Krisztus állt, aki háromszoros áldása (három fénysugár mutatkozott: fehér, piros, kék) után így szólt: „Szívembe véstem felajánlásotokat, városotok oltalmam és védelmem alatt áll. Édesanyám különleges kegyelmeket esdett ki számotokra, mely lelketek javát szolgálja, és nemzetetek vezetőit erősíti. A fénysugarak színei kegyelmet (fehér), tisztulást (piros) és a lélek Istenhez való felemelkedését (kék) jelenti.”


“Hogy ki érdemes a szeretetemre, engedd, hogy Én döntsem el. Neked csak egy feladatod van, hogy minden áldott nap az Én kedvemben járj.”
Uram,  hogyan tudok a kedvedre lenni?  “Gyakorold az erényeket, melyek közül a legkiemelkedőbb a szeretet. Csak azt várom tőled, hogy naponta lásd el az állapotbeli kötelességedet, imádkozz és élj a szentségek lehetőségével. Légy természetes keresztény, aki nem keresi a feltűnést! A természetes keresztény egyszerűségre, alázatra és tisztaságra törekszik. Csak egyedül Istenben bízik, mint szeretett édesanyám, aki sosem kérdőjelezte meg Istentől a nehézségek okát.”